A megújuló energiaforrások között a szélenergia az egyik legsokoldalúbb és leggyorsabban fejlődő technológia. Csendben termeli az áramot, nem bocsát ki káros anyagokat, és ma már egyre elérhetőbb bárhol Európában – mégis, időről időre felbukkan egy vád: túl zajos. Zavarja a vidéki nyugalmat, rezeg a ház tőle, és állítólag még az egészségre is hatással van. De vajon van-e valóságalapja ezeknek a félelmeknek? És ha volt is valaha, mit tett az iparág a megoldásért?
A szél nemcsak tiszta, de halk is lehet
Amikor egy szélfarmra gondolunk, sokan egyből a forgó lapátok zajára asszociálnak. Pedig a valóság ennél árnyaltabb. A modern szélturbinák már alig hallhatók a lakott területekről. 300–500 méteres távolságban, ahol a lakóházak jellemzően elhelyezkednek, a mért zajszint mindössze 40–45 decibel – ez nagyjából megegyezik egy halk hűtőszekrény hangjával vagy egy nyugodt hálószoba háttérzajával.
Összehasonlításképpen: ha valaki normál hangerőn beszél, azt 60 decibel körül érzékeljük egy méterről. Egy fűnyíró 90 dB-t is produkálhat, egy városi utca csúcsforgalomban pedig simán elérheti a 80-at. Ehhez képest a szélfarmok működése valójában meglepően diszkrét.
Mi is ez a „túl sok zaj” valójában?
A szélturbinák által keltett hanghatás alapvetően két forrásból ered. Egyrészt van egy mechanikai komponens – ez a gépházban lévő mozgó alkatrészek hangja –, másrészt pedig a lapátok által okozott légörvény, amit aerodinamikai zajnak hívunk. Utóbbi az, amit az emberek általában hallanak, de még ez sem harsány, inkább egy halk, monoton zúgásra emlékeztet, ami sok környezetben teljesen beleolvad a háttérzajba.
A hang frekvenciája is számít. Míg az emberi beszéd 300–3000 Hz között mozog, a szélturbinák mélyebb hangokat bocsátanak ki – főként 100–800 Hz között, és kisebb mértékben infrahangokat is (20 Hz alatt), amit inkább érzünk, mint hallunk. Az infrahang miatt időnként aggódnak az emberek, pedig ezek természetes módon is jelen vannak az életünkben – a tenger morajlásában, viharban, vagy akár egy mozgó buszban is. A szélfarmok infrahangja a legtöbb esetben nem is éri el az emberi érzékelés küszöbét.
Tudományos alapon: tényleg zavaró vagy csak félünk tőle?
Az elmúlt évtizedekben számos vizsgálat készült a szélturbinák zajterheléséről, és a konszenzus egyértelmű: ha a megfelelő távolságot és elrendezést betartják, akkor a szélturbinák nem jelentenek érdemi zajterhelést.
Az ausztrál egészségügyi hatóság (NHMRC), a brit Környezetvédelmi Hivatal és több európai kutatóintézet is arra jutott, hogy sem a hallható hang, sem az infrahang nem okoz közvetlen egészségkárosodást. A panaszok inkább a szubjektív zajérzékelésből fakadnak – abból, hogy valaki tudja, a közelben turbinák működnek, és ehhez kellemetlen érzetet társít. Ez pszichológiailag érthető, de nem feltétlenül a technológia hibája.
Kutatások kimutatták, hogy azok az emberek, akik támogatják a megújuló energiát, sokkal kevésbé érzik zavarónak ugyanazt a zajt, mint azok, akik eleve elutasítják a szélenergia-használatot. Vagyis nem csak a decibeleken múlik, mit hallunk meg – hanem azon is, mit gondolunk arról, amit hallani vélünk.
Nemcsak halkabbak lettek – okosabbak is
A szélenergiát fejlesztő iparág rendkívül gyorsan reagált a zajjal kapcsolatos társadalmi elvárásokra. Az elmúlt években számos innováció született kifejezetten azért, hogy a szélturbinák még csendesebbek legyenek.
Az egyik leglátványosabb újítás a lapátok élére szerelt fűrészfogas kialakítás – amit a cápák uszonyáról mintáztak. Ez a megoldás csökkenti a légörvények által keltett zajt, különösen szeles időben. Emellett a gépházak köré zajelnyelő burkolatokat szerelnek, amelyek csökkentik a mechanikai hangokat.
A legmodernebb rendszerek már intelligens vezérléssel is rendelkeznek: érzékelik a környezeti viszonyokat, és automatikusan optimalizálják a fordulatszámot úgy, hogy a lehető leghalkabb tartományban működjenek. Emellett a szélturbinák telepítését ma már minden esetben zajmodellezés előzi meg, amely figyelembe veszi a széljárást, a domborzatot és a lakóépületek elhelyezkedését is.
A törvény sem enged túl sokat
A szabályozás is egyre szigorúbb. Magyarországon például szélfarm csak ott épülhet, ahol a zajszint nappal nem haladja meg az 50, éjszaka pedig a 45 decibelt. Ezek a határértékek szigorúbbak, mint amit sok más ország előír – és a hatóságok rendszeresen ellenőrzik, hogy a turbinák működése valóban megfelel-e az engedélyben foglalt feltételeknek.
Ha a zajmodellezés azt mutatja, hogy egy telepítés túl közel lenne a lakóterülethez, akkor nem engedélyezik. Vagy zajcsillapító intézkedésekre kötelezik a kivitelezőt, vagy másik helyszínt keresnek.
Hangosabbak a kritikák, nem a turbinák
A szélenergia ma már nem csak a környezetbarát áramtermelés szinonimája, hanem egy egyre kifinomultabb, halkabb, intelligensebb technológia is. Aki egy régi típusú turbina hangjára emlékszik, ma már egészen más élménnyel találkozik. A legtöbb új telepítésnél a helyiek visszajelzése alapján sokan már azt mondják: „szinte észre sem veszik, hogy ott van.”
Természetesen minden új technológiának idő kell, hogy elfogadottá váljon. A kezdeti aggodalmak, kérdések természetesek – de fontos, hogy a döntéseket ne félinformációk, hanem valós tények alapján hozzuk meg.
A szélfarmok nem hogy nem zajosabbak, mint egy hűtő, de közben évente több százezer tonna szén-dioxid kibocsátását váltják ki. Halkabbak, mint a legtöbb háztartási gép – és közben hatalmas lépést jelentenek egy fenntarthatóbb jövő felé.
Ne féljünk a széltől – hanem használjuk ki!
A szélenergia ma az egyik legkiforrottabb, legmegbízhatóbb és legkörnyezetbarátabb módja az áramtermelésnek. Nincsenek károsanyag-kibocsátások, nincs szükség fosszilis tüzelőanyagokra, és ami még fontosabb: nincs érdemi zajterhelés sem, ha a turbinákat megfelelően helyezik el és korszerű technológiát alkalmaznak.
A félelmek érthetőek – új dolgokkal szemben mindig akadnak kérdőjelek. De ezekre ma már megalapozott válaszok vannak. A szélturbinák ma csendesebbek, okosabbak és hatékonyabbak, mint valaha. Nem zavarják meg a vidéki nyugalmat, nem rezgetik szét a házakat, és nem ártanak az egészségnek. Cserébe viszont képesek tiszta, fenntartható energiát termelni akár évtizedeken át – és mindezt úgy, hogy közben alig észleljük őket.
Nem túlzás azt mondani, hogy jelenleg nincs jobb, tisztább és halkabb megoldás az áramtermelésre, mint a szélenergia. A jövő nemcsak zöld, de csendes is lehet – ha nyitottan és tájékozottan közelítünk hozzá. A szél nem ellenség – hanem szövetséges.